A Katolikus Hit szelleme és lényege leginkább az imádságokban és a liturgiában nyilvánul meg. A II. vatikáni zsinat óta bekövetkezett nagy ideológiai fordulatnak tehát egy új imarendet és egy megváltozott liturgiát is létre kellett hoznia.
Az új rítus
Az egyik legvitatottabb kérdés ma az Egyházban az új miserítus, azaz a Novus Ordo Missae léte. Ez a Novus Ordo Missaet, vagy úgymondván új misét, VI. Pál pápa vezette be 1969-ben.
A változások mögötti elképzelés
A liturgia felelőse, Annibale Bugnini érsek, kidolgozta az új rítust és világossá tette azt, hogy a fő cél az volt, hogy tervezzenek meg és léptessenek érvénybe egy új rítust, amelyet a II. Vatikáni Zsinat az ökumenizmus szellemében elfogadott 1965-ben:
Meg kell tisztítanunk a katolikus imákat és a katolikus liturgiában mindent, aminek árnyéka is hátráltathatja a mi elválasztott protestáns testvéreinket.
Hogy ezt az ökumenikus célt elérjék, hat protestáns lelkész segítségét kérték.
Az ember a középpontban
Az új rítusban az emberre került a hangsúly, nem Istenre. A pap és a hívek összegyűlnek egy lakomára, amelyet Krisztus szerető jelenlétében megosztanak egymással. Ez az emberközpontú vággyal ihletett liturgia észrevehető változásokat tett: a köznyelv használata, „arccal a nép felé” bevezetését, a pap és a világiak szerepe közötti egyenlőséget. Az Oltáriszentséget is eltávolították a templom látható központjából és gyakran egy látókörön kívül eső oltárra helyezték.
Szintén sok visszaélést vezettek be, mint a világi eukarisztikus szolgálattevőket, kézbe áldoztatást és az oltárlányokat. Még a II. Vatikáni Zsinat utasítását, hogy a Gregoriánnak meg kell adni az első helyet, figyelmen kívül hagyták.
Ezen változások következményei a sok közül: a szerzetesi hivatások számának sokkoló csökkenése és a Szentmise heti látogatottságának csökkenése. A szentségi gyónás, amely fontos felkészítés az Oltáriszentség vételéhez, folyamatosan csökkent.
Isten a középpontban
A hagyományos Szentmise éppen ellenkezőleg, összpontosít az Isten tiszteletére és a Szentmise igazi áldozati jellegére. A Katolikus Egyház azt tanítja, hogy Jézus Krisztus a pap által felajánlja az Ő Testét és Vérét az Atyának engesztelésül az emberiség összes bűneiért. A szentáldozás ennek az áldozatnak következménye és lehetővé teszi az embernek, hogy megkapja jóvátételül ennek az áldozatnak a hatását.
A latinnak, mint szent nyelvnek használata az Isten tiszteletében, a tisztelet és imádás sok jele, hogy megmutassunk szeretetünket Neki, a felszentelt pap egyedülálló szerepe, aki Krisztus helyében az oltárnál cselekszik, a szentáldozás áhítatosan és alázatosan térdelve történő befogadása nyelvre, valamint a félelmetes szent énekek mind azt jelzik, hogy a Szentmise Istenhez vezet minket.
A hagyományokhoz való visszatérés a hivatások számának növekedéséhez vezet
A szentségek és a liturgia hagyományos formájához való visszatérés a hivatások számának jelentős növekedéséhez, a vasárnapi és a hétköznapi misék rendszeres és következetes látogatásához, a bűnbánat szentségének nagyobb tiszteletéhez, valamint a liturgia szentségének és áldozati jellegének általános tudatosításához vezet.
A hagyományos Szentmise és az összes tanítás az az eszköz, amelyek igazán helyreállítanak mindent Krisztusban.