Az Szent Tizedik Piusz Papi Testvérület története, akárcsak a katolikus egyház története, egy gyönyörű misztérium. Mindkettő tovább virágzik a sok visszaesés és bizonytalanság ellenére. A Testvérület szerény kezdeteitől kezdve exponenciálisan növekedett, és ma a Hagyományos Katolikus Hitet és annak teljes és ősi tanítását hirdeti az egész világon.
Alapítás
Marcel Lefebvre érsek, válaszul a hagyományos papképkéz iránt érdeklődő fiatalemberek ismételt kérésére, 1970. november 1-jén megalapította a Szent X. Piusz Papi Testvérületet. Tizenegy fiatalember kezdte meg tanulmányait az érsek vezetésével egy új szemináriumban, a svájci Econe-ban. A helyi freiburgi püspök meg volt győződve arról, hogy ez az új szeminárium nagy hasznára válik a Katolikus Egyháznak, és hamarosan megadta hivatalos jóváhagyását. Lefebvre érsek ekkor már 65 éves volt. Korábban ő, mint a francia nyelvű afrikai államok apostoli küldöttje szolgálta a Katolikus Egyházat, Dakar érseke és a Szentlélek Atyák, egy missziós papi rend általános elöljárójaként.
Ennek az új papi rendnek a célját azonban még a római vezetők is kevéssé értették. Sokan úgy gondolták, hogy mivel az öreg érsek csak a régi latin miserítust engedélyezte a szemináriumában, a pápa ellen fordult. Éppen ellenkezőleg, Lefebvre érsek kitartott a Szentatya tisztelete és megbecsülése mellett, és amellett, hogy ő csak a töretlen Katolikus Hagyományt folytatja: szerette a tridenti miserítust, és tapasztalatból tudta, hogy milyen üdvös, sőt döntő fontosságú a szent papok képzésében. Végül is az ősi római misét soha nem szorították vissza, még akkor sem, ha a Novus Ordo Missae-t bevezették. Az érsek atya továbbra is azt tanította, amit szeminaristaként neki tanítottak, kompromisszumok, amit az Egyház, évszázadok óta mindig is tanított.
Ellenállás
Egyéb modern irányzatok, melyeket az érsek ellenzett, az ökumenizmus és a kollegialitás volt. Az ökumenizmus egy olyan nézet, amely minden vallást mind hasznosnak és érvényesnek tekint; a kollegialitás ragaszkodik ahhoz, hogy az egyházat elsősorban a demokratikus folyamatok és a püspöki konferenciák irányítsák, korlátozva a pápának, mint az egyetemes egyház egyedüli fejének hatalmát, valamint az egyes püspökök saját egyházmegyéjükben gyakorolt autonómiáját. Lefebvre érsek ezen kérdésekben foglalt határozott álláspontja nem tetszett a római hatóságok egy részének, akik csak egy liberálisabb és modernebb egyház új miserítusának virágzását akarták.
Két apostoli küldött ezért 1974-ben hivatalos vizitációt és ellenőrzést tartott az econe-i szemináriumban. Lenyűgözte őket a magas tudományos színvonal és a szeminaristák nyilvánvaló jámborsága; egyetlen panaszuk az volt, hogy nem látták, hogy celebrálnák az új miserítust. Egy pozitív jelentéssel tértek vissza a pápához.
Elnyomás
A kedvező értékelés ellenére Lefebvre érseket hamarosan Rómába hívták, ahol három bíboros hallgatta ki, munkájáról és álláspontjairól kérdezve őt. Néhány héttel később, 1975. május 6-án az új freiburgi püspök hirtelen és érthetetlen módon betiltotta az Testvérületet. Lefebvre érsek megdöbbenve hivatalos fellebbezését küldte Rómába, és kérdezte e drasztikus lépés okait. Sem Fribourg, sem Róma nem válaszolt. Ezenkívül 1976-ban az érseket ab ordinum collatione – a diakónusok és áldozópapok felszentelésétől – felfüggesztették, később pedig a divinis – minden szent funkciótól, beleértve a szentmise bemutatását is.
A hirtelen felfüggesztéstől és a megmagyarázhatatlan hallgatástól megzavart érsek úgy döntött, hogy továbbra is teljesítenie kell az econe-i szeminárium rektori feladatait; elvégre meg volt győződve arról, hogy az egyházjog előírja, hogy semmilyen ilyen betiltás vagy felfüggesztés nem léphet hatályba, amíg egy hivatalos fellebbezés elbírálásra – nemhogy megválaszolásra – nem kerül. Azon a nyáron szokásos módon szentelt fel papokat. Jószándéka jeleként szeminaristáit is magával vitte a római zarándoklatra.
Püspökszentelés
Az látszólagos elnyomás ellenére a piuszosok gyorsan növekedtek. Új szemináriumokat nyitottak Németországban, Amerikában, Argentínában és Ausztráliában. Szerzetestestvérek, nővérek és laikus harmadrendiek csatlakoztak a papok gyorsan növekedő soraihoz. 1987-re az Testvérület a világ minden kontinensére kiterjesztette lelkipásztori tevékenységeit. A katolikusok keresték a hagyományt és nagy számban érkeztek.
Lefebvre érsek a Rómával folytatott ismételt, de végül eredménytelen tárgyalások után 1988-ban úgy döntött, hogy négy új püspököt szentel fel a Testvérület és híveinek szolgálatára, hogy az Egyház hagyománya szerint folytathassák a szentségek kiszolgáltatását. Válaszul a pápa hivatalos dokumentumban tette közzé, hogy az érseket és a négy újonnan felszentelt püspököt kiátkozottnak nyilvánítja.
Ez nagyon elszomorította az érseket, de mégis szilárdan hitte, hogy jó lelkiismerete szerint nem cselekedhetett volna másként, és kötelessége volt gondoskodni az Szent X. Piusz Papi Testvérület és világméretű működésének megőrzéséről. Lefebvre érsek alig három évvel később, 1991. március 25-én halt meg.
Ma
Az Testvérület az alapító halála ellenére is folytatta tevékenységét. 1994-ben Bernard Fellay püspököt választották a Szent X. Piusz Testvérület általános elöljárójává. Aki a 2000-es jubileumi évben minden papját, szerzetesét és szeminaristáját Rómába vitte zarándoklatra, remélve, hogy ezzel kifejezi a Szentatya iránti szeretetet és tiszteletet, akiért imádkozik a Testvérület és akit Krisztus földi helytartójaként ismer el. XVI. Benedek pápa később a Summorum Pontificum című 2007-es motu proprióban a hagyományos római mise felszabadításáról döntött, 2009-ben pedig feloldotta a négy FSSPX-püspök ellen kiadott „kiközösítést”.
Ma a Szent X. Piusz Papi Testvérület több mint 700 papot és közel félmillió hívőt számlál szerte a világon, és bátran folytatja apostoli munkáját.
